Dalegylet

1919 Tanácsköztársaság - Munkásdalárda kora

Hogy a megváltozott történelmi helyzet, mint a külső körülmények leglényegesebb tényezője, milyen nagy mértékben szól bele egy társulat munkájába, ezt tapasztalhatta meg Dalegyletünk a Tanácsköztársaság kikiáltását követő 133 nap alatt. Hazánk forradalmi hangulatú és a háború után is harcolni kényszerülő tanácsállama a kulturális élet területén nyitni próbált a szélesebb rétegek felé. A szociális körülmények javítását célzó intézkedések mellett a közművelődés ügyét is felkarolta, mondván, hogy a nép felemelkedéséhez elengedhetetlen a kulturális értékek megismertetése és tudatosítása. Városunkban sem történt ez másképp.
A kultúra, a közművelődés fejlesztése érdekében a helyi tanács művelődésügyi osztálya is kidolgozta a maga programját. Ennek hatására ismét elkezdte működését a város énekkara is, de a megváltozott helyzet miatt alkalmazkodnia kellett a körülményekhez. Így a Dalegylet felvette a Balassagyarmati Munkásdalárda elnevezést. Módosított, új alapszabályzatot dolgozott ki. A vezetőségben ugyanazok a személyek foglaltak helyet, mint a korábbi periódusban. De azt, hogy mikor, milyen rendezvényen vegyenek részt, nem kizárólag a választmány döntötte el, hanem a városi Közművelődési Tanács "javaslatait" kellett figyelembe venniük. e meghatározott szereplések általában közreműködések voltak a politikai rendezvényeken, valamint a tömegek műveltségi színvonalának fejlesztését célzó, vasárnap délutánonként megrendezett művelődési, kulturális programokkal egybekötött politikai, társadalmi, közegészségügyi stb. előadásokon.

A működő tagok összetételében változás történt. Míg a korábbiakban jellemzően az énekesek legnagyobb részét a városi, vármegyei tisztviselők és a pedagógusok aránya képezte, ez időben jelentősebb mértékben képviseltették magukat az iparos mesteremberek és a kereskedők. Balassagyarmaton a - klasszikus értelemben vett - munkásság a helyi nagyipar elmaradottsága miatt igen csekély létszámú volt. Így a Munkásdalárda tagjai között a kisiparosok (cipészek, szabók, stb.), kiskereskedők száma szaporodott meg. ezeknek a csoportoknak a munkájuk során alapanyaghiánnyal kellett megküzdeniük, nem tudtak folyamatosan dolgozni.

Ebből adódott, hogy megnőtt szabadidejükben könnyebben részt tudtak venni úgy a közigazgatásban, mint a működő egyesületek tevékenységében. Konkrét adatok nincsenek róla, de nagy a valószínűsége, hogy a korábban egyházi alapokon szervezett, főleg iparosokból álló templomi énekkarok tagjai közül többen beléptek a városi dalárda énekesei közé (ugyanis a Munkásdalárdáról készült korabeli felvételen több ilyen személy fedezhető fel).

A kórus műsorszámait tekintve nagy változást tapasztalhatunk. Ez felfogható úgy, hogy a repertoár bővült, változatosabb lett, hiszen a Balassagyarmaton ezideig még nem ismert munkásmozgalmi dalok hangoztak el. Például az Internacionálét és a Marseillaise-t nagy tömeg előtt sikerrel adták elő a május 1-i ünnepi nagygyűlés alkalmával, valamint a különféle összejövetelek sokaságán.
A Tanácsköztársaság bukását követően a "Munkásdalárda-korszakot", mint egy rossz álmot, nagyon hamar elfelejtette Dalegyletünk. Az akkor megtanult, előadott munkásmozgalmi dalok amilyen hirtelen felkerültek a műsorszámok közé, olyan hirtelen el is merültek a feledés homályába. Az énekkar hosszú időn keresztül nemcsak, hogy nem volt büszke a tanácshatalom alatti tevékenységére, de mások emlékezetéből is igyekezett kitörölni működésének emlékét, a gyűléseken betöltött szerepét. Szerencsére ez nem sikerült, mert a kórus teljes és hiteles történetéhez hozzátartozik ez az időszak is. Kedvező jelenségként említhető meg, hogy a Tanácsköztársaság alatt megszaporodott kisiparos és kiskereskedő kórustagok egy része a későbbiekben is folytatta énekesi közreműködését.

vissza