Dalegylet

1949-1972 Új alapokon gyors fejlődés

Réti Zoltán 1946-ban került fogságból haza, és Patvarcon választották meg kántortanítónak. Már ott sikerült egy jó kórust összehoznia, mely kórusával részt vett azon a megyei kórusversenyen Balassagyarmaton, 1948 tavaszán, amiről az előbb már szó esett. A találkozó után Erdélyi József, Straub Alajos és Iványi József jelezték, hogy szeretnék, ha ő venné át a Dalegyletet.
Réti Zoltán tehát 1949 őszén kapott meghívást a Balassagyarmati Vegyeskar megbeszélésére, amikor hivatalosan is felkérték, hogy vállalja el az énekkar vezetését. Mérlegelve a helyzetet nagy megtiszteltetésnek érezte e felkérést. Nyugtalanította a bizonytalan jövő, mivel Balassagyarmat helyzete akkoriban kilátástalan volt. Ennek ellenére érezte azt a szeretet is, amivel a kórus tagjai fogadták. Így tehát a kétségek között is elvállalta a karnagyi tisztet.
1945 után egyre jobban érezhetővé vált egy olyan törekvés, melynek az volt a célja, hogy a megye székhelye Salgótarján legyen. A Magyar Közlönyben 1949. december 14-én e törekvés hivatalosan is érvényre jutott, s a megyei hivatalok átköltöztetése szinte azonnal megkezdődött. Balassagyarmat életében ez gyökeres változást hozott. A bizonytalanság, a jövőtől való félelem légköre lengte körül a várost, sokan kerültek válaszút elé.
A Balassagyarmati Dalegylet sorsa is igen szemléltető módon mutatta a folyamatot. 1949 őszén, amikor Réti Zoltán átvette a vegyeskar irányítását, még összejöttek azok a dalosok, akiket Straub Alajos az 1948-as jubileumi hangversenyre és a tavaszi megyei találkozóra betanított. Amikor azonban a megyei hivatalok, intézmények különféle munkahelyek tényleges hurcolkodása megkezdődött, akkor pár héten belül kitört a pánik. Sokan átmentek Salgótarjánba, vagy az ország más városaiba. Voltak, akik utazókká váltak, vagy állás nélkül maradtak. Ezért a kórus létszáma rohamosan csökkent. A 100 fős együttesből alig 25-30 tagú énekkar lett.

1950 tavaszán már nem volt gazdájuk, de baráti alapon a dalosok összejöttek, énekeltek, és még új darabokat is - főleg madrigálokat - tanultak. A létszám 30 fő körül mozgott. Érdekességként álljon itt az akkori dalosok névsora: Adamik Gabriella, Ádám Mária, Barta Edit, Bidnai Margit, dr. Daróczy Gusztávné, Farkas Gyuláné, Gutin Katalin, Keresztényi Józsefné, Koltai Zoltánné, Krutsch Katalin, Mészáros Ilona, Mészáros Paula; Nagy Tiborné, Nemes Magda, Pulai Lászlóné, Szántó Imréné, Sztraka Julianna, Vas Ilona, Antolik Zoltán, Balázs Frigyes, Bereczky Farkas, Csesznak György, Czudar Sándor, Edelényi Ede, Fontányi János, dr. Guttmann István, Iglói István, Keresztényi József, Lotharidesz Miklós, Lőcse Pál, Merczel Miklós, Nemecskai Ferenc, Sipos Lajos, Szabó Géza, Völgyi László.
Ez időszak alatt meg kell említeni az iskolai kórusokat is, melyeket szintén Réti Zoltán vezetett, és olykor közös számokkal is szerepeltek. Azt ugyanis nem tiltották, hogy alkalomszerűen a városi vegyeskarral együtt diákok is énekeljenek, csak azt nem engedték, hogy egy-egy diák a kórus állandó tagja lehessen. A Balassi Gimnáziumnak volt ilyen vegyeskara, melynek tagjai azóta is szeretettel emlékeznek a vidám próbákra, pedig ez számukra nem volt kötelező. A madrigálok friss levegője gyógyír volt akkor is mind a felnőtteknek, mind a fiataloknak.
1951 őszén a Szabó KTSZ elnöke felkereste Réti Zoltánt, és közölte vele, hogy a vezetőség a tagokkal megbeszélve úgy döntött, hogy elvállalja a Balassagyarmati Vegyeskar fenntartását. Feltételük az volt, hogy a kórus neve ezentúl Balassagyarmati Szabó KTSZ Vegyeskara legyen. A szövetkezet vállalta, hogy a nőknek egyenruhát varrat, valamint évente egy kirándulással egybekötött szereplés útiköltségét fedezi. A szövetkezet vezetősége és tagsága nagy szeretettel fogadta az énekkart. A meglévő 20-30 régi dalegyleti énekes mellé jelentkeztek vagy harmincan a városi szövetkezetekből énekelni, olyanok is, akik régebben már tagok voltak Erdélyi József, Straub Alajos, vagy Aradi István - evangélikus - kórusában.
A Szabó KTSZ énekkara 1951-ben mutatkozott be a Megyeháza nagytermében egy ruhabemutatóval egybekötött műsorban. 1952-ben már Miskolcon szerepelhettek. Kaptak meghívást Csehszlovákiába is, ami az akkori bezártságban igen nagy szó volt. A lelkes készülődés ellenére az utolsó pillanatban az egész társaságot megbízhatatlannak bélyegezték, így itthon kellett maradniuk. Nagyon rossz hangulat árasztotta el az együttest. Szerencsére volt Réti Zoltánnak egy jó vegyeskara a tanítóképzőben is. Velük szükség esetén meg lehetett erősíteni a felnőttek kórusát.
A Szövetkezeti Vegyeskar hullámvölgye nem tartott sokáig. 1956-ban már ismét külső segítség nélkül tudtak dolgozni.
1956 tavaszán sikerült felvenni a kapcsolatot a régi rivális várossal, Losonccal. A tanítóképző kórusait meghívták Szlovákiába. A tervek szerint később a kapcsolat felnőtt csoportokkal is bővült volna, de ebből már semmi nem lett. A felnőttek vegyeskara már nem mehetett, a határt ismét elzárták előlük.
1956. június 30-án és július 1-én rendezték meg a III. Egri Dalosünnepet. Ezen részt vett a Szabó KTSZ Vegyeskara és a Tanítóképző Vegyeskara is. A Szabó KTSZ kórusa a találkozón harmadik helyezett lett, ezzel a résztvevő nógrádi kórusok közül a legjobb eredményt érte el.
1956 októbere után nagy változások történtek a szövetkezet és a város életében is. A kórus ismét gazda nélkül maradt. Ennek ellenére a tagok együtt maradtak, hol itt, hol ott kaptak próbálási lehetőséget, és ismét igénybe kellett venniük az iskolai kórusok segítségét. Maga a felnőtt városi kórus különféle neveken szerepelt, volt még Balassagyarmati Madrigálkórus is.
A tanítóképző leánygimnáziummá alakult át, melynek kórusát Réti Zoltán egyesítette a Balassi Gimnázium kórusával. Nagy szereplésekre bevonta a felnőtt kórus tagjait is. 1958. május 3-án az összevont vegyeskar a tanítóképző dísztermében adott hangversenyt, 1958. május 25-én pedig részt vett az Országos Székesfehérvári Dalosünnepen, mely az 1938-as országos dalosverseny és az első "Éneklő Ifjúság" 20. évfordulója alkalmából került megrendezésre.
1959 októberében a Csehszlovák Kulturális Napok rendezvényein működött közre a Balassagyarmati Madrigálkórus.
1960. január 30-án a Madách Imre Irodalmi Színpad által rendezett "Keleten és Nyugaton" című irodalmi esten szintén fellépett a Madrigálkórus.
Az 1961. február 17-én bemutatkozó Palóc Népi Együttes kórusát a városi vegyeskar alkotta.
1962-ben nagy fordulat következett be a város énekkara életében. Mivel látható volt, hogy a kórus mindenféle külső segítség nélkül is él, ezért a városban egy értekezletet hívtak össze, melynek eredményeként nem egy szövetkezet, hanem a Balassagyarmati Szövetkezeti Bizottság lett az együttes gazdája. Így a város valamennyi szövetkezete hozzájárult bizonyos összeggel az útiköltségek és egyéb kiadások fedezéséhez. Bár ez a tény látszólag kedvező volt, a költségek hovafordítását azonban szigorúan kötötték a megyei KISZOV elnökének engedélyéhez, ami később sok nehézséget okozott a kórus életében.
A város a nőknek csipkés blúzt, a férfiaknak sötétszürke ruhát varratott. A szövetkezeti bizottság vállalta a karnagy szerény díjazását és a kórus évi egyszeri utaztatását, szállási és egyszeri étkezési díjak biztosítását. De voltak kikötéseik is. Például diák a kórusban - az iskolai rendeletekre hivatkozva - csak kivételes esetben szerepelhetett, mondván, hogy a késő esti próbák és az ún. "nedves próbák" nem tesznek jót az ifjúságnak. A megyei KISZOV szerette volna megkövetelni, hogy a tagok 50 %-a szövetkezeti dolgozó legyen, ezt azonban nem lehetett betartatni és a helyi vezetők szerencsére ehhez nem is ragaszkodtak.
A fellendülés első komolyabb hangversenye a zenekarral közösen 1962. május 5--én került megrendezésre. Az év folyamán, június 30-án a meghívott hét kórus egyikeként részt vettek Csongrádon a "Tiszai dallamok" kórushangversenyen. Sok ismeretség, barátság kezdődött itt, és számos későbbi találkozón folytatódott. Július 7-én Salgótarjánban szerepelt a vegyeskar "A Dal Ünnepe" elnevezésű hangversenyen. 1963. május 25-én Balatonbogláron léptek pódiumra a "Tiszta szívvel" című kisipari szövetkezeti dalostalálkozón. Az összkar egyik számát Réti Zoltán vezényelte. Ez az év június 15-én az énekkar történetében egy nagyon szép eseménnyel gazdagodott. Ekkor ünnepelték meg a dalárda megalakulásának centenáriumát. Mind a város; mind a szövetkezeti bizottság támogatta a gondolatot, és állta a költségeket. Még a megyei KISZOV és az országos szövetkezeti központ, az OKISZ is támogatta az ügyet. A pártvonal sem gördített akadályt e rendezvény elé. A találkozó, melynek "A nyár dicsérete" volt a címe, nyolc kórus részvételével a volt megyeháza dísztermében zajlott, ahol ez alkalomra egy 500 férőhelyes dobogót készítettek az énekkar részére. Az összkarok látványa és hangzása nagyon impozáns volt. A közönséggel a műsort dr. Faludi Béla, a szövetkezeti kórusok országos szervezője közölte. Megjelent dr. Rossa Ernő is, a Népművelési Intézet nevében. A sajtó, rádió, stb. azonban nem foglalkozott a találkozóval, mivel a hivatalos álláspont szerint a polgári dalárdákat szét kell verni, a volt megyeszékhelyek eseményeit pedig nem kell reflektorfénybe állítani. Ezért a balassagyarmati centenárium megtartása a rendezők részéről merész lépésnek számított.

A 100 éves ünnepségen a következő tagok énekeltek:
Szoprán: Balla Zsuzsanna, Buzánszky Béláné, Böjthe Sándorné, dr. Daróczi Gusztávné, Demeter Györgyné, Ethey Lajosné, Füller Júlia, Frecska Erzsébet, Gabul Józsefné, Garamvölgyi Mária, Guttmann Katalin, Hlavaj Sándorné, Holecz Árpádné, Jancsok Erzsébet, Kalapcza Jenőné, Markó Vilmosné, Mészáros Ilona, Petényi Jánosné, Pulai Lászlóné, Siket Judit, Slezák Mária, Szomor Istvánné.
Alt: Balázs Ágnes, Bartók Istvánné, Gaál Lenke, Horváth Józsefné, Jámbor Pálné, Iglói Mária, Krutsch Katalin, Lotharidesz Miklósné, Macsicska Gézáné, Molnár Katalin, Plonk Lászlóné, Szántó Imréné.
Tenor: Czudar Sándor, Demeter György, Fontányi János, Havaj B. János, Holecz Mihály, Jámbor Pál, Merczel Miklós, Molnárka László, Plonk László.
Basszus: Almássy Ferenc, Gellén Zoltán, Horváth János, Lotharidesz Miklós, Markó Vilmos, Petényi János, Sebes Tibor, Siket Pál, dr. Simon Mihály.
A város külön gesztusa volt, hogy a még élő régi dalosokat meghívta, és a városi tanács nagytermében díszvacsorát adott tiszteletükre. E régi dalárok másnap reggel az ünnepség méltó befejezéseként a temetőben megkoszorúzták Erdélyi József örökös tiszteletbeli karnagy sírját és elénekelték a "Mért oly borús" és az "Itt nyugszik egy barátunk" kezdetű gyászdalokat.

1964-ben a Balassagyarmati Szövetkezeti Bizottság Kórusa a következő alkalmakkor lépett a színpad deszkáira:

II. 21-én az Országos Filharmónia bérleti hangversenyén a Budapesti Fúvósötös társaságában,
III. 15-én a Zeneakadémián a Kisipari Szövetkezeti Kórusok Hangversenyén, melyről a Nógrád "Az ország legjobb kórusai között" címmel számolt be,
III. 20-án a Postás Szimfonikus Zenekarral Verdi-estet rendeztek a filharmóniai bérletsorozat keretében,
VI. 27-én a "Hajdúszoboszlói Nyár" című hangverseny nyolc kórusának egyikeként léptek fel,
X. 18-án Budapesten az első országos minősítő hangversenyen. 12 kórus kapott meghívást. Az akkori három fokozat - arany, ezüst, bronz - közül az ezüstöt érdemelték ki, s aranyat még csak néhány igazán kiváló kórus kapott.
1965 februárjában ismét filharmóniai hangversenyen szerepeltek, márciusban közös hangversenyt tartottak a Romhányi Vegyeskarral, májusban pedig közös tapasztalatcserén vettek részt a Maklári József által vezetett Váci Vox Humana Vegyeskarral. Június 26-án részt vettek a "Napfényes utakon" címmel 10 kórus részvételével megrendezett Kőszegi Dalostalálkozón, ahol az ötszáz fős összkart Réti Zoltán vezényelte. A mieink műsorában szerepelt: Bach: Mint hárfa zsong, Bárdos: Elmúlt a tél, Palóc népdalcsokor. Október 16-án Salgótarjánban a Bányász Művelődési Otthonban adtak hangversenyt.
1966. március 18-án negyedmagukkal közreműködtek a filharmónia Bárdos Lajos estjén. A nagy sikerre való tekintettel május 6-án Salgótarjánban is megismételték e hangversenyt. Júliusban Esztergomban a II. Országos Minősítő Kórusfesztiválon 22 kórus között az ezüst koszorú mellé diplomát is szereztek, így a megye legmagasabb minősítési fokozattal rendelkező kórusa lettek. November 20-án a Vasas Szakszervezet Dísztermében, Budapesten léptek fel.
1967. április 21-én ismét filharmónia hangversenyen szerepeltek, ezúttal a Városi Zenekarral közösen. Ôsszel Gyöngyösön a szüreti ünnepségekkel kapcsolatos kórustalálkozón vettek részt, ahol Réti Zoltánt ismét felkérték az egyik összkari szám vezénylésére.
1968. május 25-én a Magyar Rádió Kóruspódiumában szerepeltek, június 6-án pedig az egri minősítő hangversenyen megvédték az "ezüstkoszorú diplomával" minősítést. Ismét ez volt a legjobb nógrádi eredmény.
1969. június 28-án újból részt vettek a Hajdúszoboszlói Nyár programjaiban. 1970. június 18-án közreműködtek a Balassi Bálint Gimnázium fennállásának 70. évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyen.
1971 márciusában a megyei dalostalálkozón és minősítő hangversenyen arany fokozatú minősítést érdemeltek ki, és a Nógrád beszámolójában többek között azt olvashattuk, hogy: "A legkiegvensúlyozottabb produkciót a balassagyarmati kórus mutatta... A most alapított vándorsereglet első ízben a Balassagyarmati Szövetkezeti (KISZOV) kórus érdemelte ki. " Itt hangzott el először Monteverdi: "Scherzi Musicali" című műve a zeneiskola kamarazenekarának kíséretében.


Április 26-án filharmóniai Bach-kantátaesten énekeltek. A kritika szerint "... a vegyeskarnak nem jelentett gondot a közreműködés ... és ... A Bach-kantátaest úttörő vállalkozás volt ... " Június 5-én a Palóc nyár ünnepélyes megnyitásán léptek fel. Június 12-én mutatkoztak be a Magyar Televízióban a "Zengjük a dalt" Intervíziós közvetítésen. November 14-én az OTP Szakszervezeti Bizottsága által rendezett Balassagyarmati Zenés Baráti Találkozón vettek részt.
1972. március 26-án a Megyei Dalostalálkozón Salgótarjánban énekeltek, május 14-én Jászberényben a Székely Mihály Napokon rendezett kórustalálkozón szerepeltek. Július 1-én a Palóc Múzeumban a Magyar Kábel Művek Férfikarával tartottak hangversenyt, melynek viszonzásaként részt vettek Budapesten, november 25-én a Kábelművek Dalostalálkozóján. Decemberben Kodály-hangverseny következett.
1973 februárjában házi ünnepség keretében kerültek kiosztásra az énekkari jelvények. Az ezévben rendezett Országos Minősítő hangversenyen egy kis visszalépésként ismét "ezüstkoszorú diplomával" fokozatot érdemeltek ki.
Ez idő tájt kezdték használni a Balassagyarmati Vegyeskar nevet, mert a szövetkezet már nem törődött annyira a kórussal, mint kezdetben. A megyeiek egyre inkább bele akartak mindenbe szólni. Hasonló okok miatt más városokban is kezdték az énekkarok eredeti neveiket használni.

vissza