Dalegylet

1974-1979 A permanencia biztosítása

Az 1974-től 1979-ig terjedő 5 év alatt több változás történt. 1974-től Balassagyarmat Város Tanácsa és az Ipari Szövetkezetek közös támogatását élvezte a kórus. Ekkor került másodkarnagyként az énekkarhoz Ember Csaba. Bemutatkozása ebben az évben, a Szécsényi Megyei Dalostalálkozón történt meg, ahol Réti Zoltán mellett az egyik műsorszámot a fiatal karnagy vezényelte. Eddig ugyanis a kórus vezetőjének nem volt segítője, a szólamok betanításától kezdve a szervezést, stb. mindent egyedül kellett a karnagynak végeznie.
Az öt év alatt újabb sikerek követték egymást, melyek egyrészt Réti Zoltán művészi, finom árnyalású, sokat tapasztalt munkájának, másrészt a fiatalos lendületű, diplomáját nemrég megszerző, tehetséges karnagynak, Ember Csabának voltak köszönhetók.
1974. május 10-én hangverseny Salgótarjánban. Baleset következtében Réti Zoltán lába megsérült, Ember Csaba vezényelte először önállóan a kórust.
1975-ben már ismét problémák mutatkoztak a kórus életében. Viták voltak a névhasználat körül, valamint a fenntartási költségek rendezetlenekké váltak. A városi ünnepségeken már következetesen Balassagyarmati Vegyeskar, vagy Városi Vegyeskar név szerepelt.

1976-ban nagysikerű jubileumi hangversenyt rendeztek a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a kórus újjászervezésének 25. évfordulója alkalmából. Szintén 1976-ban részt vettek Kapuváron az Országos Minősítő hangversenyen is, ahol "Aranykoszorú Diplomával" minősítést értek el.
Ezekben az években a működő tagok között egy fiatalítási folyamat kezdődött meg. A művelődési osztály feloldotta azt a tilalmat, melyet eddig szigorúan betartott. Eddig ugyanis a felnőtt vegyeskarban diák nem énekelhetett. Így most lehetővé vált, hogy a középiskolák jó hangú énekesei közül többen beléphessenek a vegyeskarba, s a velük felfrissült hangzás az idősebbek tapasztaltságával vegyülve jól kiegészítette egymást.
De nagy változás történt a felnőtt énekesek utánpótlásában is. Egyrészt a szövetkezet vezetősége nem ragaszkodott ahhoz, hogy a tagok fele szövetkezeti dolgozó legyen. A másik nagyon fontos dolog az, hogy ekkor oldják fel azokat a tiltásokat, melyek gátolták a fiatal értelmiség, - főleg pedagógusok - Balassagyarmaton történő elhelyezkedését. Így a kórus tagjai között lényegesen megnőtt azon énekesek létszáma, akik ismerték a kottát.
A Nógrád című napilap 1976. november 10-i számában Réti Zoltán úgy nyilatkozott, hogy a "kórus erősebb, mint valaha is volt, s minden bizonnyal most új fejezet nyílik több mint egy évszázados történetében".
Az énekkar műsorszámai között ez időszak alatt madrigálok, népdalfeldolgozások, klasszikus zeneszerzők művei és zenei kísérettel előadott darabok szerepeltek. Énekeltek pl. Bach, Domenico de Nola, Händel, Marenzio, Mendelssohn, Monteverdi, Mozart, Purcell, Scandelli, Schein műveiből, a magyarok közül Balázs Árpád, Bárdos Lajos, Kodály, Liszt, Pődör szerzeményeiből. Kedvelt számuk volt a Réti Zoltán által összeállított Palóc népdalcsokor is.
1977-ben Nagykőrösön vettek részt kórustalálkozón, 1978-ban Siófokon a Dalos Ünnepen énekeltek. 1978 októberében Székesfehérváron a II. Fejér Megyei Szövetkezeti Kórustalálkozón a zsűri "Kiemelt Dicséret"-ét érdemelték ki, és meghívást nyertek a Zeneakadémián megrendezett Dalos Parlamentre. A Dalos Parlament keretében a Budapesti Kamarakórus Napokon Réti Zoltán karnagyi díjban részesült: "Az általa összeállított palóc népdalcsokorral együttese őszinte sikert aratott. Stílusosan és dinamikai kontrasztokban gazdagon vezényelte Monteuerdi zenekarkíséretes 'Scherzi Musicali' c. művének néhány tételét." - írta a KÓTA 1979/2. száma.
Munkája beteljesülését, megbecsülését jelentette e kitüntetés és az 1979 januárjában Balassagyarmaton megrendezett ünnepi hangverseny, melyen 30 éves karnagyi munkássága alkalmából köszöntötték. A Nógrád erről a következőket írta:


"Balassagyarmat város Tanácsa Réti Zoltán karnagynak a balassagyarmati városi vegyeskarnál 30 éven át tartó sikerekben és eredményekben gazdag karnagyi tevékenységéért, amelynek során kimagasló eredményeket szerzett a város énekkari mozgalmának újjászervezésében, s az ének-, zenekultúra magas színvonalra emelésében, búcsúfellépése alkalmából köszönetét és dicséretét fejezte ki, s a város címerével díszített emléklapot és szép mívű serleget ajándékozott. A zárószám megismétlése után a közönség felállva ünnepelte a mestert. ... A kórustagok harminc szál piros szegfűvel köszöntek el Réti Zoltántól..."

vissza