Dalegylet

1979-1993 Legújabb eredmények

Az 1979-es évvel kezdődő korszak Ember Csaba önálló karnagyi, kórusvezetői és 1989-től Dalegyleti elnöki tevékenységeként jegyezhető fel. A Réti Zoltántól és főiskolai mestereitől tanultakat kitűnően kamatoztató karnagy a városi énekkar korábbi működéséhez híven folyamatosan magas szinten tudta tartani a kórust. Igazság szerint nehezítenie kellett volna tevékenységét annak a ténynek, hogy Réti Zoltán elbúcsúzásával párhuzamosan, a korábbi, régi dalosok közül sokan abbahagyták az éneklést, és mesterükkel együtt "visszavonultak". Ember Csaba azonban a város fiataljai között megfelelő utánpótlást talált. Nem ijedt meg attól, hogy a tapasztalt kórustagok egy része eltávozott, hanem tőkét kovácsolva a megfiatalodó, felfrissülő kórushangzásból új művek betanításával kísérletezett.
Az átszervezett énekkar 1979 márciusában lépett fel először a Szécsényi Megyei Kórustalálkozón. Ekkor a Nógrád így írt róluk: "A Balassagyarmati Szövetkezeti Vegyeskar Ember Csaba irányításával jó úton halad. Ami meglepő, az a nagyarányú fiatalítás. Ez azt bizonyítja, hogy Balassagyarmaton mély gyökerei vannak a kórus-muzsikának. Tetszett tiszta előadásmódjuk, a szoprán szép hangzása. Jó ritmusérzék, szép harmóniák, tiszta szövegmondás, magas fokú muzikalitás jellemzi a csoportot. Az egész előadásmódon érződött, hogy szakmailag jó kezekben van a balassagyarmati vegyeskar. "
A korábbi működésükhöz híven mind a városon belül, mind azon kívül sokoldalú tevékenységet fejtettek ki. Balassagyarmaton például többek között a következő alkalmakkor szerepeltek:

1979-ben a Nemzetközi Gyermekév tiszteletére rendezett gálaesten,
1980-ban az egyéb művészeti csoportokkal rendezett hangversenyen a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban és október 1-én a Zenei Világnap helyi hangversenyén,
1982-ben a művelődési központban megrendezték a 120 éves jubileumi hangversenyüket, a Balassagyarmati Kamaraegyüttessel közös hangversenyt tartottak a Palóc Múzeum előadótermében, decemberben pedig a Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóját köszöntő koncerten működtek közre,
1983-ban a Vándor Sándor Kórusszemle itt megtartott megyei bemutatóján és a kábelgyár centenáriumi ünnepségén énekeltek,
1985-ben a felnőtt bérletsorozat záró hangversenyén ismét a Kamaraegyüttessel közösen léptek fel,
1986-ban az őszi Megyei Könyvhetek országos megnyitó ünnepségén vettek részt az ünnepi műsorban,
1987-tôl minden évben közreműködtek a város művésztanárainak és művészeti csoportjainak karácsonyi hangversenyén (1989-ben például négy, karácsonyt köszöntő műsoron is),
1988-ban nagysikerű jubileumi hangversenyt rendeztek 125 éves fennállásuk alkalmából, közreműködtek Balázs Árpád szerzői estjén, az Országos Szövetkezeti Nap balassagyarmati megnyitóján, az augusztus 20-i kiemelt megyei ünnepségen és a Honismereti Kör 10 éves jubileumi ünnepségén, - 1990-ben énekeltek a Madách Kollégiumban felavatott Madách szobor leleplezésekor, a nyugdíjas pedagógusok javára rendezett hangversenyen, a Rózsavölgyi bérlet harmadik előadásán, a Magyar Nyelv Hete országos megnyitóján és a Zenei Világnap ünnepi műsorában,
1991-ben a Református templomban a keresztény óvodák javára adott hangversenynek is szereplői voltak,
1992-ben önálló műsort adtak a Palóc Múzeumban, közreműködtek az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepélyen,
1993-ban a Zeneiskola új EMINENT típusú orgonájának bemutató hangversenyén, a Réti Zoltán 70. születésnapját köszöntő műsoros esten, és a 7. Nemzetközi Muzsikustábor keretében megtartott éjszakai szabadtéri koncerten léptek fel.
Ez a vázlatos eseménysor korántsem teljes körű, de arra alkalmas, hogy bemutassa, mennyire jelentős napjainkban is vegyeskarunk tevékenysége, mennyire beleszövődik a város kulturális életébe.
Az énekkar városon kívüli szereplései két csoportra bonthatók, melyek egyike az országhatáron belüli, másika a külföldi szerepléseket tartalmazza. Először a magyarországi szerepléseket tekintve lássunk ismét egy vázlatos keresztmetszetet:

Rendszeres résztvevői voltak a Szécsényben megrendezett megyei kórustalálkozóknak, ahol három alkalommal nyerték el a megyei művelődési osztály Művészeti Nívódíját,
Többször énekeltek a Vándor Sándor Kórusfesztivál megyei- és országos hangversenyein, melyekről a Magyar Televízió is közvetített. Ember Csaba Intervíziós egyenes adásban vezényelte az egyesített kórust.
Budapesten a Múzeumi Kórusmuzsika hangversenysorozat keretében többször léptek fel: 1979-ben a Nemzeti Galériában, 1985-ben a Hadtörténeti Múzeumban, 1987-ben a Budapesti Történeti Múzeumban,
1979-ben meghívást kaptak Székesfehérvárra, ahol a szövetkezeti kórustalálkozón Ember Csaba vezényelte az összkart is,
1980-ban a Mezőtúri Országos Dalostalálkozón "Ifjúsági Aranykoszorús" minősítést értek el (itt bizonyította a kórus, hogy a nagyfokú fiatalítás nemcsak hogy hátrányára nem vált, de a jó színvonal folyamatos megőrzését biztosította),
1981-ben a Budapesti Kamarakórus Napokon a zsűri külön dicséretét nyerték el,
1983-ban részt vettek Miskolcon a Szövetkezeti Dalostalálkozón, ahol nívódíjat kaptak,
1983-tól Balassagyarmat barátainak budapesti találkozóin rendszeres szereplőkké váltak,
1984-ben részt vettek Kőszegen és Velemben a szövetkezeti kórusok területi versenyén, ahol az első napon két díjat nyertek (övék lett a legjobban előadott Kodály műért járó és a legjobban interpretált XX. századi mű előadásáért felajánlott díj), másnap pedig a magyar népdalfeldolgozások előadásáért kitűzött OKISZ-nagydíjat is megnyerték,
1988-ban a Zenei Világnap díszhangversenyén léptek fel Szécsényben,
1989-ben a XII. Országos Szövetkezeti Kórustalálkozó területi bemutatóján Vácott a zsűri kiemelte magas nívójú produkciójukat, majd Szolnokon szerepeltek,
1990-ben és 1992-ben Mezőtúron vettek részt szövetkezeti dalostalálkozón, ahonnan mindkét alkalommal elhozták a győztesnek járó vándordíjat,
1991-ben és 1993-ban részt vettek a III. illetve a IV. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen, és mindkét alkalommal "Ezüst diplomát" érdemeltek ki teljesítményükkel,
1993-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Szépművészeti Múzeumban adott hangversenyt az egylet kamarakórusa, Méhes Imre vezetésével.


Ebből a felsorolásból látható, hogy milyen sok helyen fordultak meg az országban. A szereplések, elsősorban a kórustalálkozók alkalmával baráti, daltestvéri kapcsolatokat alakítottak ki a résztvevő énekkarokkal. De régi vágyaik közé tartozott az is, hogy külföldi kapcsolatokkal rendelkezzenek. Az elért versenyeredmények fokozatosan oda vezettek, hogy előadásaik színvonala egyre inkább lehetővé tette a nemzetközi, határon túli kapcsolatok felvételét. Ehhez azonban hozzá kellett járulnia még néhány eseménynek: többször nyertek Szocialista Kultúráért kitüntetést. Minősítő hangversenyeiken "Fesztiválkórus" minősítést értek el 1985-ben, majd 1989-ben és legújabban 1993 novemberében, 1990-ben pedig "Kiváló Együttes" címet nyertek. A KÓTA (Kórusok Országos Tanácsa) teljesítményeik alapján felfigyelt a Balassagyarmati Vegyeskarra és nem zárkózott el attól, hogy közvetítőként közbenjárjon, segítsen a kapcsolatok felvételében külföldi kórusokkal. (Meg kell jegyezni, hogy Réti Zoltán idejében az utazást elősegítő, közbenjáró szervezetek hiánya, valamint a még nem eléggé konszolidálódott körülmények miatt gondolni sem nagyon lehetett a határon kívüli szereplésre. A KÓTA berkein belül olyan kiemelt kórusok voltak, amelyek külföldön képviselték hazánk színeit, és mivel jó eredményeket értek el, máshová is ezeket az együtteseket delegálták. Ezen énekkarok közé bekerülni nem adatott meg a mi vegyeskarunknak.) A műsorpolitikát tekintve is történtek változások: előbb különböző népek dalaiból állítottak össze műsorblokkot, majd fokozatosan ismét "felfedezték" az egyházi kórusmuzsika szépségeit, végül pedig oratórikus műveket tanultak meg. Ezek az összetevők vezettek oda, hogy 1982-tól külföldön is megismerhették őket.

1982-ben a Szófiai Szövetkezeti Vegyeskarral vették fel a kapcsolatot. A bolgár énekesek balassagyarmati tartózkodását három fellépéssel fűszerezett bulgáriai vendégszerepléssel viszonozták.
1987-ben szintén Szlovákiában jártak, ezúttal azonban a Lévai DOMOVINA Pedagógus Vegyeskar cseretársaként vendégszerepeltek.
1988-ban vette kezdetét az eddigi "leggyümölcsözőbb" külföldi kapcsolatuk az MGC Lichterfelde 1884 e.V. nyugat-berlini kórussal. Ekkor Berlinben a Művészeti Főiskola Hangversenytermében a berlini magyar konzul nyitotta meg műsorukat. A német testvérkórus tagjai 1989-ben viszonozták a látogatást. Karol Borsuk, karnagyuk többször járt vendégkarmesterként Balassagyarmaton, Ember Csabát pedig többször hívták Berlinbe vezényelni. 1992-1993-ban a kórusok újabb cseréjére is sor került.
1988-ban hazánk képviseletében részt vettek a XXIII. Miedzyzdrojei Nemzetközi Kórusfesztiválon Lengyelországban, ahol vetélytársként először mérhették össze tudásukat orosz, litván, svájci, német és több lengyel kórussal. Első nemzetközi versenyükön elnyerték a Folklór-díjat.
1989-ben Lipcsében az ottani Férfikórus meghívása alapján vendégszerepeltek.
1991-ben az a megtiszteltetés érte a kórust, hogy a KÓTA javaslatára részt vehettek a szlovákiai Galántán, a Kodály Zoltán Énekkari Egyesület 35 éves jubileumi hangversenyén, és ez alkalommal a szenci templomban bemutathatták egyházzenei programjukat is.
Szintén 1991-ben a Liederkranz Heimenkirch német kórus otthonában szerepeltek. A Dalegylet és karnagya kiemelkedően jó kritikát kapott három hangversenye alapján. Fellépésüket 1992-ben viszonozták a német dalosok.
Szlovákia szomszédos magyarlakta településein többször terjesztették a magyar kultúrát szerepléseikkel: Nenincén, Vinicán, stb.
Néhány gondolat erejéig a jövő terveiről is tegyünk említést, amolyan kitekintésként. A Dalegylet továbbra is magas mércét állít maga elé. A távolabbi jövő tervei még kevésbé körvonalazódtak ki, a közeljövő terveiben azonban érdekes és szép programok szerepelnek. 130 éves kórustörténetünkön túl 1994 nyarán egy újabb kiemelkedő állomáshoz érkezik a társulat. Ez egy újabb berlini vendégszereplés, ez alkalommal azonban a színhely Európa egyik ismert koncertterme, az 1300 férőhelyes Schauspielhaus. Az énekkar közreműködik Carl Orff: Carmina Burana című, igen értékes, nehéz művének előadásában. Ez a fellépés a lichterfeldei "testvérkórus" 110 éves jubileumi, ünnepi hangversenyének számít. Előadásának nemzetközi jellegét nemcsak a mi jelenlétünk adja, hanem a zenekar is, mely Lengyelországból érkezik, miként a férfi énekes szólisták is.
A berlini fellépést követően többek között ismét szeretnénk részt venni a Mezőtúri Dalostalálkozón, ahol eséllyel indulhatunk "harcba" a díszes serleg harmadszori, végleges elnyeréséért.
1995-ben az V. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen a korábbi két B. kategóriás ezüstdiploma után megcélozzuk az A. kategória ezüst diplomáját. Ez ismét a fejlődésünk további lépcsőfokát jelentené, és biztatásnak vehetnénk az ugyancsak 1995-ben soros minősítő hangverseny előtt.

A Dalegylet 130 éves történetén végigtekintve megállapítható, hogy a hullámvölgyeket egyre magasabb hullámhegyek követték. A legmagasabb csúcsokat Erdélyi József, Réti Zoltán és Ember Csaba karnagyi működése alatt ostromolták. Erdélyi József és Réti Zoltán, a két "örökös tiszteletbeli karnagy" 50 illetve 30 éven át vezette a kórust, Ember Csaba pedig a Réti Zoltán mellett töltött 5 másodkarnagyi évet is beleszámítva már 20 éve folytatja neves elődei munkáját. Nem a véletlen műve, hanem szakmai hozzáértésük és tudásuk bizonyítéka, hogy ők hárman az énekkar életének több, mint háromnegyed részét vezényelték végig. Odaadó, önzetlen ténykedésüket tiszteletünk jeleként fejhajtás és köszönet illeti.
Karnagyaink megemlítése után azt is elmondhatjuk, hogy a mai vegyeskar büszkén felvállalhatja és fel is vállalja az egykori dalárdisták tevékenységét, de az elődök is elismeréssel tekinthetnek az utánuk jövő és ma is működő énekesekre. A legnagyobb rosszindulattal sem lehetne azt állítani, hogy a régi dicsőségek és babérok fényében sütkérezve napjainkban a tagok nem tesznek meg mindent a kórus hírnevének öregbítéséért. Igaz ez akkor is, ha a korábban említett jövőbeli terveket figyelembe vesszük.
1989. december 18-a óta ismét Balassagyarmati Dalegylet néven szerepelnek és nevükhöz híven egyleti formában működnek. Az egylet elnöke Ember Csaba. Az 1990-ben megjelent első hangkazettájukat 1993 decemberében, a 130 éves jubileumukhoz kötődően követte a második.
Művészi színvonaluk, országos- és most már nemzetközi eredményeik alapján sikerült kivívniuk azt a rangot, hogy az országos kórusberkekben az élmezőnyhöz tartozó énekkarok között vannak nyilvántartva.

vissza